Takács Béla: A sárospataki nyomda története.

1807. július 3-án írta alá I. Ferenc császár a Szentes József huszárkapitány által Sárospatakon felállítandó nyomda kiváltságlevelét. Az engedély indoklása szerint Kassa és Debrecen között nincs tipográfia, pedig ezen a területen egy nyomda működtetése mindenképpen kívánatos lenne, ezért a császár hozzájárul, hogy Szentes József a városban sajtóját felállíthassa, jóllehet jelenlegi foglalkozása nincs kapcsolatban a nyomdászattal.
A kiváltságlevél lehetővé teszi Szentes József részére bármiféle könyv nyomtatását, miután azt az illetékes helyen cenzúráztatta. Vállalkozásához társakat vehet maga mellé, inasokat tarthat, felszabadíthatja őket, de csak azzal a feltétellel, ha a műhely technikai vezetését szakképzett mesterre bízza.
Önkéntelenül felvetődik a kérdés: mi indította Szentes József császári királyi huszárkapitányt arra, hogy egy, a katonai pályától meglehetősen távol eső mesterséggel próbálkozzék? Nyilván üzleti lehetőséget látott a vállalkozásban, hiszen a sárospataki főiskola mellett egy jól felszerelt és megfelelő tőkével rendelkező nyomda jelentős haszonnal kecsegtetett. Szentes Józsefet azonban nem csak üzleti számítások indították a nyomda felállítására.

A huszárkapitány korábban is kedvelte a nyomdászatot. Bármilyen különösen hangzik, mint katonatiszt, kézisajtóját magával vitte a különböző táborhelyekre, és aprónyomtatványokat állított elő. A sárospataki Nagykönyvtárban bukkantunk rá egy általa készített kis füzetkére, melynek címe: Tréfa és valóság, "Írta és nyomtatta a saját kézi könyv nyomtató sajtójával, (idő tötésül és hogy legyen oda haza Erzsók aszszonynak hánt vetett papirossa a mibe a tőtött csirkét és túrót takargathassa), Szentes Jósef Nemes Székely Huszár Kapitány Nirenberg mellett 1801 Esztendőben". A Nürnberg mellett készült, nyolclapnyi füzet a házassággal, a házasélettel kapcsolatos aforizmák gyűjteménye. Az emblémával, fejléccel és záródísszel ellátott nyomtatvány ízléses kiállítása, tiszta szedése azt mutatja, hogy Szentes József műkedvelő létére eléggé jártas volt a tipográfiai ismeretekben.

1805-ben Szentes Józsefet már Sárospatakon találjuk, és itt kézi sajtóján a maga szórakoztatására több aprónyomtatványt állít elő. Az egyelőre még engedély nélkül működő sárospataki Szentes-féle nyomda első termékének azt az egy oldal terjedelmű kiadványt tartjuk, amely 1805-ben Az ember címmel jelent meg. Az impresszum szerint a Szentes kapitány által írt és nyomtatott szöveg, Matthias Claudius nemet költő egyik versének szó szerinti fordítása. A következő kiadvány ugyancsak egy lap terjedelmű vers, melyet "N. F." - Vályi Nagy Ferenc pataki tanár - írt Emlékezet kő címmel, Szentimrei Zsigmond halálára. A szántó-vető ember estvéje című rövid költemény az előbbi nyomtatványoknál szebb kivitelben készült, szintén 1805-ben; Szentes kapitány "írta", valószínű azonban, hogy a Tréfa és valóság aforizmáihoz, Az ember szövegéhez hasonlóan ez utóbbit, vagyis A szántó-vető ember estvéjé-t sem lehet önálló költői alkotásnak tekintenünk.
A nyomda felállításához szükséges királyi engedélyt 1807 elején szerezte meg Szentes József. Augusztus 9-én Őri Filep Gábor tiszáninneni superintendenshez küldött levelében ezt írja "Örömmel adom tudtára, hogy négy hónapi Bétsi mulatásom után a Patakon felállítandó könyvnyomtató présnek privilégiumát megnyertem és szerencsésen fel is állítottam, ugy hogy már munkálkodik. Ezután nem kell oly nagy költséggel és fáradtsággal nyomtatványok után járni a Collegiumnak. Én mindent olcsóbban fogok a Collegium számára nyomatni, mint mások. Ajánlom azért magamat barátságos grátiájába, présemet hathatós protectiojába. Igen kedvesen venném, hogy ha méltóztatna a főtisztelendő püspök úr a megyének tudtára adni, hogy már írhatnak, fordíthatnak és a szép munkát kész pénzen is megvásárlom tőlük, magyarul, deákul, németül, tótul, zsidóul, görögül nyomtathatok. Hoztam két Saxoniai Individuumot, kik is igen jól értik mesterségeket, a censura lészen Kassán".
Szentes József, bécsi "mulatása" alatt, a privilégium kiadását várva a nyomda felszerelésének ügyével is foglalkozott. Amint egy későbbi adatból kitűnik, a tipográfia megindításához feles társnak Haykul Antal bécsi nyomdászt vette maga mellé, akinek műhelyében a Magyar Kurir példányai készültek. Egészen bizonyos tehát, hogy a "két Saxoniai Individuum", név szerint Johann Liebegott Schubert és Friedrich August Fleischer nyomdászok Haykul műhelyéből kerültek Patakra, továbbá hogy a sajtókat és a szükséges felszerelést ugyancsak Haykul segítségével szerezte be. Betűket, 1142 Rhénes forint értékben Zocher Antal pesti betűöntőnél rendelt.

Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik.

A teljes anyag letölthető: