Nagy Zoltán: A magyar litográfia története a XIX. században

A művészet legősibb és legközvetlenebb megnyilatkozási formája a rajz, akár az ősember sziklába karcolt rajzaira, akár a gyermek első kísérleteire, akár pedig a művészek tanulmányaira gondolunk. A rajzot régebben grafikának nevezték, amint ez a szónak eredeti jelentéséből (görögül: γραφω = írok, rajzolok) önként következett.

A grafika szó jelentésének köre azonban ma már csak a rajznak vagy festménynek mechanikai, vagy kémiai úton, nyomólemezekkel történő sokszorosítására korlátozódott. A mai szóhasználat szerint tehát a grafika lényegéhez hozzátartozik a nyomtatás útján való sokszorosítás, míg valamely eredeti művészi alkotásnak kézzel történő, újabb példányban való előállítását másolatnak nevezzük.

Aszerint, hogy a nyomólemezt maga a művész készíti, vagy más szakember hozza létre valamely eredeti mű után, beszélünk eredeti és reproduktív grafikáról.

Budapest, 1934.