Virtuális Nyomdamúzeum

A pécsi nyomdászatnak immár több mint kétszáz éves múltja van, ugyanis Engel János József 1773-ban kezdte meg a működését. Azóta a nyomdák álla­mosításáig, 1949-ig, mintegy harminc nyomda működött Pécsett. Közülük is kiemelkedett a Taizs József könyvnyomda, amely alig több mint 80 éves fennál­lása alatt elérte azt, hogy a Taizs név Pécsett a nyomdászat terén olyan foga­lommá vált, mint az Angster, a Hamerli, a Littke vagy a Zsolnay a maguk szakte­rületén.

Zajzon (ma Zizin) a "hét csángó falu" egyike a brassói havasok tövében, itt született Taizs Mihály, 1828. május 5-én. Gyermekkorának szerény körülmé­nyei mellett is a brassói Honterus Gimnázium tanulója lett. A szabadságharc alatt beállt a honvédseregbe, és honvédaltisztként szolgált.
A szabadságharcot követően egy ideig bujdosott, majd elkerült Kolozsvárra. Itt, a kollégiumi nyom­dában kitanulta a nyomdászatot, és segéddé avatták. Ezután - a kor szokása szerint - "walz"-ra ment, ami azt jelentette, hogy a vándorkönyv birtokában gyalogosan útra kelt, nyomdahelységeket felkeresve vándorolt, míg megfelelő munkahelyet nem talált. Így jutott el Taizs Mihály Pestre, ahol Herz János, majd Kozma Vazul nyomdájában dolgozott. E nyomdákban sok hasznos ismeretet szerzett, de a fővárosi élet tapasztalt nehézségei nyomán inkább vidékre vette útját.

Nemrégiben egy régi ismerősömnél érdeklődtem mi is lett a régi magasnyomó gépeikkel, amelyek egykoron a nyomdájuk termelésének gerincét adták. Sajnos a szokásos történetet mesélte. A rendszerváltás tájékán a magasnyomó gépek, mint elavult technika az ólombetűkkel együtt a MÉH telepen kötöttek ki. Szinte minden mai nyomdász tud hasonló szomorú történetet. Ami több száz évig a nyomdászatot jelentette egyik pillanatról a másikra dobták a szemétbe. Azóta eltelt lassan húsz év.

Sokan most kapnak a fejükhöz, hogy amit kidobáltak az valójában milyen értéket is képviselt, és itt elsősorban nem anyagi értékre gondolok. Két évtizeddel a rendszerváltás után nagyítóval is alig találunk már magasnyomó gépet, ólombetűket, nem beszélve a fabetűkről.

Ahogy ezekről a szomorú dolgokról beszéltünk ez az ismerősöm, mint egy szalmaszálat nyújtva említette meg egy barátja Novokrescsenszkov Tamás nevét.

Ma már kevesen emlékeznek arra a korszakra, amikor még nem voltak számítógépek, nyomtatók és fénymásoló gépek.
Az irodai sokszorosítás oroszlánrészét egy mára már feledésbe merült gép végezte, nevezetesen a stencilgép.

Ezek a gépek az 1980-as évek elejéig meghatározó szerepet töltöttek be a legtöbb hivatalban, irodában.

Megszokhattuk már, hogy a magyaroknak a legtöbb találmányhoz van valami közük. A stencilgép esetében is ez a helyzet.

Részlet a Ofszetmester című könyvből: "... Felemelő érzéssel emlékezünk szorgos, találékony elődeinkre, akiknek olyan nagy rész jutott a szakmai történelmünkből, hogy egész eljárás feltalálása és gyakorlati eredeztetése fűződhet nevükhöz. Ilyen volt az alkotó Senefelder, a lythographia atyja, aki művészi ambícióinak, céljainak keresése, teljesítése közben nem igazán szándékolt vízióval óriási jelentőségű dolgot adott a nyomdászatnak, nem kevesebbet, mint az ofszetet.

Azt az ofszetet, amelyik az eredettől fejlődése minden stádiumában sokat adott, töretlenül tartott előre, meghatározva környezetének alakulását, fejlődését is... Hogy ez meddig fog tartani? Határait még nem láthatjuk..."

A Gépmester
- a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye

Részlet a lapból:
A gazdasági élet nagyfokú leromlottsága és a nyomtatástechnika, továbbá a gépek szédületes fejlődése hatalmas arányokban alakította át nyomdásztársadalmi viszonyainkat. Az egyik oldalon a munkanélküliek megdöbbentő nagy száma, a másik oldalon az egyelőre még dolgozók bizonytalan helyzete. Ennek a kornak s az ebben élőknek volt fenntartva, hogy tizenhat éve viseljék már minden irányban a heroikus harcot.
De a nyomdászok e harcok közepette sem vesztették el önbizalmukat, mert magasabb képzettséget kívánó életpályájuk maga adja meg a lökést, hogy elvegyék az élét minden olyan törekvésnek, amely rájuk nézve sérelmes. Becsületes ember egy pillanatig sem gondolhatja róluk azt, hogy a néha semmiféle szempontokkal sem igazolható feltételekbe bele tudnak vagy fognak nyugodni.

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek.

A Gépmester - a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye

Részlet a lapból:

- A világ kereke örökösen forog és a géptechnika fejlődése napról napra elképesztőbb újdonságokkal vonul be a munkatermekbe.
Az utóbbi időkben a gépgyárak a rotációs gépek építési szerkezetét folyton újabb és újabb kiképzésű alkatrészekkel látják el, amelyek a termelés fokozását szolgálják egyrészt, másrészt az építési metódussal a hely kihasználására törekednek.
Budapesten a háború óta úgyszólván minden nagyobb napilapüzem kénytelen volt kihasznált, elavult rotációs gépeit cserélni.
Ez évben is három nyomdaüzem állított fel új rotációs újságnyomógépeket. Ezek közül az Athenaeum az, amely a legnagyobb termelési arányszámban álló gépet állította föl. Ha e gépet megnézzük, előttünk áll egy 96 oldalas, egybeépített, a szemnek kellemes külsőt mutató alkotás, amely üzemben termelésével a szemlélő előtt a jelenkor követelményeinek munkálkodását teljes egészében nyújtja. Az Athenaeum jó cserét csinált.

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek

Tartalomjegyzék
- Egyesült erővel előre!
— Többen vagy többet dolgozzunk?
— Különleges festékekről
— A torznyomásról (Schmitz) II.
— Utánpótlásról gondoskodni
— Az ólom metszés és annak kezelése
— Könyvnyomdai vízfestékek használata
— Akadályok a mély-nyomtatásban
— Újítások a mechanikai erő- (relief-) egyengetésnél
— Egy új rorációs gép
— Halottaink, A vidékkel való kapcsolatunk, Rövid közlemények, Hivatalos közlemények, Szerkesztői üzenet

Köszönjük a beküldést Szili Józsefnek

A Diósgyőri Papírgyár alapításának évszámát nem ismerjük, de a hagyomány szerint 1782-ben kezdődött el a papírkészítés a diósgyőri koronauradalomban. Ezt a papírmalom bérlőjének, Kolba Mihálynak egy látképes levelén olvasható felirat jelzi. A gyár alapításának 200. évfordulóján avatták fel a papírgyári gyűjteményt.

A Gépmester -a magyarországi gépmesterek és nyomók szakközlönye- című 1931-en kiadott kiadványt ajánlom figyelmükbe melyben sok olyan írást olvashatunk amelyek a mai napig időszerűek.
Kifejezetten a főgépmesterekről szólót cikket melyből alább olvasható egy kis részlet:

- " Bebizonyított tény, hogy helyes és gazdaságos munkamenet, rendes munka és pontos termelés csak ott van biztosítva, ahol a munkás a főgépmesterben, üzemvezetőben irányítót, segítőt lát és talál, ahol komolyan és igazságosan kritizálják, vagyis bírálják a végzett munkáját és az emberi önérzetet nem sértő módon érintkeznek vele.
Ott azonban, ahol az örökös hajcsárkodás, fölényes lenézés, durva modor, a személyzetnek az állandó ok nélküli vegzálásokkal való megfélemlítése és a kondíció elvesztésének mindennapi kilátásba helyezésével igyekeznek a személyzetből a gerincet, az öntudatosságot kiverni, ott nincs és nem is lehet nyugodt, biztos és zavartalan termelés, mert az örökös szekatúrák és hajsza miatt — a munkás mintegy állandó rettegésben élve — nem tud és nem tudhat tökéletes és pontos munkát produkálni.

Technikatörténeti múzeumok reneszánsz kiállítása a Közlekedési Múzeumban

2008. szeptember 18. - 2009. január 21.