? – Pápa, 1575. okt. 23.

reformátor, ~ Dávid apja. Oláh Miklós esztergomi érsek üldözése elől menekülve tűnt fel 1553-ban Magyaróváron. Itt isk.-t alapított és prédikátorokat bocsátott ki a környékre. 1555 pünkösdjén nyilvános hitvitája volt két pozsonyi kanonokkal. 1558-ban Bécsben kölcsönpénzen nyomdafelszerelést vásárolt, megismerkedett Bornemisza Péterrel. Ugyanebben az évben a győri szentszék kiközösítette. 1559-ben Kassára hívták meg papnak, de csak egy év múlva tudott elmenni. Közben kiadta Sztáray Mihály: Igaz papságnak tükörét. 1560-ban Verancsics egri érsek elfogatta. Börtönéből sikerült Debrecenbe menekülnie, ahol 1562-ig mint nyomdász élt.
Ezután Komáromban prédikátor, de onnan is kiűzette Oláh érsek. 1564-ben Nagyszombatban működött, 1573-ban Komjátiban nyomtatni kezdte Bornemisza postillájának I. kötetét. Valószínűleg fiánál tett látogatás közben pestisben halt meg. Debreceni nyomdáját a város vette át, és nyomdász utódai a város és a ref. egyház segítségével a m. nyomdászat egyik központjává tették Debrecent. A 16. sz. egyik legjelentősebb, úttörő nyomdásza volt.
Legfontosabb munkája, énekeskönyve egyik legrégibb m. dallamforrásunk. A himnuszok egy része, valamint a zsoltárok prózai fordítása tőle való.

F. m.

Az Úr Iesus Christusnac Szent Vachoraiarol… (Óvár, 1558); Isteni dícséretek és psalmusok (Debrecen, 1560, elveszett); A keresztyén gyülekezetben való isteni dícséretek és imádságok (Komjáti, 1574)

Irod.

Csűrös Ferenc: A debreceni városi nyomda fejlődése (Debrecen, 1911); Béres András: H. G. (Néplap, Debrecen, 1954. 254 sz.);

Benda Kálmán-Irinyi Károly: A 400 éves debreceni nyomda (Bp., 1961).