Magyar Nyomdászok

Erdőtelek, 1886. márc. 22. – 1944

nyomdász, szerkesztő, szakíró.

? – Lőcse, 1664
nyomdász

1623-ban állította fel nyomdáját Lőcsén, mely azután száz éven át virágzott családja kezén. Ismert kiadványa volt az évenként megjelenő Lőcsei Kalendárium.

Pest, ? – ?
nyomdász

? – Debrecen, 1661

nyomdász és könyvkötő

Külföldi ak.-kon tanult, majd Debrecenben könyvkötőüzemet nyitott. 1631-től haláláig a debreceni városi nyomda vezetője.

Irod.
Benda Kálmán–Irinyi Károly: A 400 éves debreceni nyomda (Bp., 1961).

? , 1760 – Vác, 1823. márc. 27.

nyomdász és könyvkiadó

Előbb művezető Patzkó Ferenc pesti nyomdájában, majd 1793-ban megvette Ambró Ferenc váci nyomdáját, melyet felvirágoztatott. 1804-ben Máramarosszigeten és Nagyváradon fióknyomdát alapított, de ezek rövid életűek voltak.

Irod.
Pogány Péter: Folklór és irodalom kölcsönhatása a régi váci nyomda működése nyomán (Bp., 1959)

? , 1810 körül – Pest, 1872. jan. 16.

kőrajzoló, kőnyomdász és műkereskedő

Bécsből került Pestre 1823-ban. Nevelői állást vállalt, majd a Duna–Tisza-Csatorna Társulatnál actuárius volt. 1831-ben műkereskedést nyitott, 1832-ben hangjegykölcsönkönyvtárat, majd 1843-ban könyvnyomdát létesített.
Műkereskedését 1843-ban eladta. A szabadságharc idején az Állami Bankjegynyomda litográfiai osztályának ig.-ja. 1849-ben Töröko.-ba emigrált, ahol két évtizeden át a pénzjegynyomda szolgálatában állt. Kevéssel halála előtt tért haza. Elsősorban kiváló nyomdai szakember, de termékeny litográfus is volt. Művei az MNG-ben vannak.

Bártfa, 1540 – es évek – Bártfa, 1599. aug. 21.

nyomdász

A mesterséget Bécsben és a német birodalomban tanulta. Előbb Boroszlóban dolgozott, majd 1577-ben megalapította a nagy hírre emelkedett bártfai nyomdát, melyet 1598-ig vezetett. 1582-től Bártfa város szenátora; 1598-ban a város követe a pozsonyi ogy.-en.

Irod.
Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyar országon a XV–XVI. sz.-ban
(I–II. Bp., 1931);
Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig (Bp., 1959).

Szeged, 1874. okt. 9. – Németo., 1945

szociáldemokrata politikus, nyomdász

Nyomdai gépmesterként lépett be a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyletébe (1890). 1903-ban a szegedi nyomdászszakcsoport elnöke, 1921-től a nyomdászszakszervezet titkára. Tagja volt az MSZDP vezetőségének (1924–44) s tagja a fővárosi törvényhatósági bizottságnak (1925–44). Harcolt a nyomdászok kollektív szerződéséért. Cikkei jelentek meg a Typographia c. folyóiratban és a Nyomdászati Lexikonban (Bp., 1936). Németo.-i koncentrációs táborban halt meg.

Kassa, 1811. szept. 2. – Pozsony, 1878. ápr. 10.

könyvkereskedő, könyvkiadó, nyomdász

Az eperjesi kollégiumban tanult, de apja kedvezőtlen anyagi körülményei miatt tanulmányait abbahagyva fűszerkereskedői pályára lépett. 1826-ban került Pestre és Wigand Ottó könyvkereskedőnél vállalt munkát, kitől – az Lipcsébe telepedvén – 1832-ben az üzletet is átvette. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal. Ugyanebben az évben megindította az első m. könyvészeti folyóiratot Bibliographiai Értesítő címmel, 1842-ben azonban a lap már megszűnt. 1838-ban megnyitotta európai viszonylatban is páratlan gazdagságú kölcsönkönyvtárát.

Nagydisznód v. Nagyszeben, 1490 v. 1510 – Kolozsvár, 1574

protestáns prédikátor, nyomdász, író

Erdélyi szász családból származott. 1531 táján a humanista Brodarics István püspökkel került összeköttetésbe. 1536-ban kezdett magyarul tanulni Kolozsvárott. Az 1540-es évek elején tért át Luther hitére, 1543-ban beiratkozott a wittenbergi egy.-re. 1544-ben hazatért és ugyanez évtől haláláig a kolozsvári szász egyházközség lelkésze volt. 1559-ben elfogadta a sacramentarius (református) hitelveket, majd Dávid Ferencet követve az antitrinitárius (unitárius) felfogáshoz csatlakozott. 1550-ben Hoffgreff Györggyel együtt nyomdát alapított Kolozsvárt, amelyet 1553-ban egyedül ő, 1554-től csak Hoffgreff vezetett.