A NYOMDÁSZÁT ÉS ROKONSZAKMÁK ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP
A VIDÉKI NYOMDATULAJDONOSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLAPJA - 1910 január 15.
Év végén sok mindenre gondol vissza az ember. Többek közt, hogy vájjon mi jót alkottunk s nem-e vesztegettük el a minden egyébnél drágább kincset: az időt?
A könyv- és kőnyomtatás a betűöntés és egyéb rokon szakmák havi közlönye - 1892 január
Lapunk jelen füzetével az ötödik évfolyamot nyitjuk meg. Megelégedéssel tekinthetünk vissza e folyóirat négyéves múltjára, mert nemcsak hogy a magunk tudását gyarapítottuk a szakirodalomban, de tanulni vágyó, hű olvasóink is sok hasznosat meríthettek az őket minden irányban tájékozni óhajtó Magyar Nyomdászat közleményeiből.
A világ nyomdai fejlődése címmel összegyűjtük az összes fontosabb időpontot és eseményt amely a világban történt az elmúlt pár száz évben, az adatok feltöltése folyamatos ezért lehetnek még hiányos.
Amennyiben van javaslata kérjük küldje el részünkre a lenti űrlapon.
Na de ki az a Novokrescsenszkov Tamás?
2019-ben még mindig ott tart a magyar nyomdaipar, hogy nem tud felmutatni egy komplex minden szakmai szempontból átfogó és a szakmánkat részletesen bemutató nyomdamúzeumot. Kisebb múzeumokat találhatunk Gyomán, Debrecenben, Békéscsabán, Hollókőn, illetve Budapesten. Ezek a múzeumok jók, hiszen megőriztek egy két szeletet a szakmánkból.
A hét minden napján látogatható műhely az 1900-as évek nyomdaműhelyébe vezeti be a látogatókat, egyfajta időutazásként. A sok eredeti szerszám, használati eszköz, nyomógépek és könyvkötészeti szerszámok mellett több Gutenberg János által feltalált eszközt lehet kézbe fogva egy 19. századi nyomdász életet, munkáját megismerni, kipróbálni.
Az országban, egyedülálló műhelyben több program is a várja a látogatókat. Kipróbálható 200 éves fém Gutenberg-prés, melyen különböző hollókői emléket lehet nyomtatni.
"..... A Nyomdász Évkönyv és Útikalauz egyik főfeladata — mint címe is kidomborítja — a valcoló szaktársak irányítása volt. Részletesen közölte a különböző útirányokat, megjelölve, milyen a távolság az egyes városok között, mennyi idő alatt kell megtenni az utat, hol vannak kifizető állomások és pontos térképet adott az egész ország valcoló-útháló-Zaláról......."
Vagy hatvan évvel ezelőtt a Tudományos Akadémia fölszólította a magyar nyomdászok önképző egyesületét, a mai nyomdászegyesület elődjét, hogy a tervezett Mesterségek Szótára részére gyűjtse össze a könyvnyomtató mesterségben használatos mesterszókat. Abban az időben csaknem valamennyi műszó idegen terminus technicus volt. A nevezett egyesület Pusztai Ferenc szakírót bízta meg ezzel a munkával. Pusztai vállalta a föladatot és – mint ő maga írja – a német, francia, angol és olasz nyomdászati mesterszók összehasonlításával igyekezett egy-egy idegen mesterszót olyképpen megmagyarosítani, hogy a könyvnyomtató egyik-másik műveletét, ha egy szóval nem lehet, több szóval fejezze ki.
".... A hagyományok ápolása talán egyetlen hivatási ágazatban nem vert olyan erős gyökeret, mint az iparosok között, de ezek között is elsősorban mi, sokszorosító iparosok, különös melegséggel és céltudatossággal ápoljuk tradícióinkat, mert tudatában vagyunk annak az őserőnek, mellyel a hagyományok minden nehézséggel felvérteznek bennünket......."
A magyarok, a magyarság nyomait kutatva sok érdekességgel találkozhat az ember Törökország szerte. A két nép története ezernyi apróbb-nagyobb szállal kötődik egymáshoz. Ezek kibogozgatását némileg megnehezíti, hogy jó néhány évtizede még más betűkészletet használtak errefelé és csak a két világháború közötti időszakban tértek át a latin betűs abc-re.
"... A munka jutalmáról emlékeztünk meg lapunk ezévi 50. számának vezetőcikkében. E megemlékezés nem szolgált gyönyörűségére olvasóinknak, mert hiszen munkássorsunk előrevetett sötét árnyékát láttuk egy, az élet alkonyához elérkezett munkástársunk tragédiás sorsában. Harminchét esztendő jutalmául a kenyértelenség és a szörnyű bizonytalanság jutott osztály részéül egy munkástársunknak, aki közel egy emberöltőn át munkájával gyarapította a mások javait....."
