Szili József vagyok, 36 éves nyomdai gépmester. Bicskén élek a feleségemmel, a 8 éves kislányommal és a 9 hónapos kisfiammal.
1988-ban végeztem a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában, mint nyomdai gépmester, magasnyomó gyakorlattal, ofszet és magasnyomó elméleti vizsgával.
Az első munkahelyem a lakhelyemen, Bicskén volt a Gradis Kft-nél.

Itt eleinte Grafopressen majd mivel a magasnyomás szinte teljesen megszűnt, Romayoron és Dominanton dolgoztam tovább. A nyomda elég kicsi volt, így egy idő után belekóstoltam a nyomdai fotózásba, montírozásba, lemezmásolásba és kötészeti munkákba is. Innen a cég megszűnte után az Oláh nyomdába mentem Budapestre 1993-ban. 1995-ben az Arion editor nyomdában helyezkedtem el. Itt találkoztam először Heidelbergi géppel, igaz, 30 évessel, de mégis nagy élmény volt dolgozni rajta a Romayorok és Dominantok után.

1996-ban kerültem az Andex Kft-hez. Itt Romayoron kezdtem, a cég szépen fejlődött, így egy idő után egyre jobb és nagyobb gépekre kerülhettem.

A két werkes GTO-tól az öt werkes B/1-es Speedmasterig egyre nagyobb gépeken dolgoztam. Jó volt ez az időszak, sokat tanultam belőle. 2002-ben a Stora Enso Packaging Kft-nél helyezkedtem el.
Itt nagy kihívás elé kerültem, hiszen egy B/0-ás 6 werkes lakkozós KBA Rapida 146-os monstrumon dolgoztam.

Először mint segéd, majd rövid idő után mint vezető gépmester. Jó érzés volt egy ilyen hatalmas íves gépet kezelni, irányítani. 2004-ben visszacsábítottak az előző munkahelyemre, az Andex Kft-be.

A cég sajnos 2005-re csődbe jutott.
Ekkor helyezkedtem el ismét az Oláh Nyomda Kft-nél Csepelen, ahol jelenleg is dolgozom egy öt werkes B/2-es Speedmasteren vezetőgépmesterként.

- Fiatal nyomdászként milyen tapasztalatod van a nyomdász szakképzésről?
Szerencsésnek érzem magam, hogy tanulhattam még magasnyomást és dolgozhattam is, mint magasnyomó gépmester. Hiszen ez a nyomdászat alapja. Amikor én tanultam még az egy hét iskola, egy hét gyakorlat volt a jellemző. Ez a képzési rendszer úgy érzem, nagyobb gyakorlati tapasztalatot adott. De az iskolai képzés mindenképp csak egy jó induló alapot adhat. A napi szinten használt ismereteket a nyomdában szerezheti meg igazán a nyomdász. A technika rohamosan fejlődik, nem könnyű vele lépést tartani. De aki szereti a szakmáját és érdekli is az, amit csinál, az minden lehetséges fórumon igyekszik tanulni, informálódni. A tavalyi évig nemigen lehetett arról hallani, hogy aktívan dolgozó nyomdászoknak is van tovább képző tanfolyam az új technológiákról, fejlesztésekről. Tavaly indult egy ilyen a PNYME-szervezésében. Ez mindenképp pozitív előrelépés.

- Mennyire látod fontosnak a szakmában a képzett szakembereket? Milyen munkahelyi tapasztalataid vannak?
Manapság egy komoly cég csak komoly, leinformálható, szakképzett nyomdászokat alkalmaz. Úgy érzem, hatalmas könnyelműség egy cég részéről, hogy több százmillió forintos gépekre szakképzetlen, betanított embereket gépvezetőnek alkalmaz.
Lehet, hogy ami rövidtávon olcsónak tűnik, az hosszú távon nagyon sokba fog kerülni. A szakma felhígulását semmiképp nem tartom jónak. Aki nem azért dolgozik egy nyomdában, mert az érdekli is és szereti a munkáját, hanem csak hogy legyen hol eltölteni az időt, arra az emberre nem igazán lehet építeni, tervezni.
A jó nyomdász tisztában van az előtte és az utána következő munkafolyamatokkal is, ezért ő gyorsabban és pontosabban fog megoldani egy estlegesen felmerülő problémát, mint az, akit csak egy munkafolyamatra tanítanak be. De az igazat megvallva, dolgoztam már "szakképzett" kontárral is és nagyon tehetséges, érdeklődő, betanított emberrel is. Szóval ez a dolog emberektől is függ.

- Hogyan fogadta a környezeted a szakmai versenyen elért eredményedet?
Mindenekelőtt, a családom nagyon büszke rám. Magamnak akartam bizonyítani, de lassan a környezetemben is elterjedt, hogy mibe vágtam bele. Az első részeredményeknél már kaptam visszajelzést a főnökeim felöl is. Néhány kollégám is gratulált.
De kaptam olyan véleményt is, hogy ez semmiség volt, hiszen csak le kellett tölteni a válaszokat az internetről. Nekik csak annyit mondanék, a verseny nyitott volt, bárki indulhatott, ők mégsem voltak ott. Az internet pedig jó dolog, de az első helyhez kevés.

- Mi a véleményed a Printexpóról és arról, hogy lehet az idei volt az utolsó?
A Printexpó régen vonzóbb volt, mert sok nyomdával és új technikával találkozhatott az ember. Ez a 2007-es expóra már egyáltalán nem mondható el. Aki a fejlődésre, az új dolgokra kíváncsi, az azt hiszem, már csak a DRUPA-n fogja megtalálni.
Abból a szempontból viszont sajnálnám, hogy megszűnne, mert mégiscsak ez volt a nyomdászatnak egy nagy találkozója, és emellett olyan cégeket ismerhettem meg közelebbről, akikről csak olvastam a szaklapokban.

- Tervek a jövőre tekintve? Munkahely, család? És számíthatunk-e rád a következő szakmai versenyen?
Igyekszem tovább végezni a munkámat a lehető legjobb tudásom szerint. Szeretnék nyelvet tanulni, és eljutni valamelyik szakmai továbbképző tanfolyamra. Amire az első díjjal, a PNYME-nek és a Magyar Nyomdásznak köszönhetően úgy néz ki, sikerül is.
Persze megvan még a nagy álmom, egyszer majd valamikor egy saját kis nyomda. Ha pedig jövőre is lesz verseny, természetesen indulni fogok.

2007 legjobb Magyar Nyomdásza

Gratulálunk!